(Szerkesztői megjegyzés: Ez a cikk az ulinkmedia oldaláról származik.)
A szenzorok mindenütt jelen vannak. Már jóval az internet előtt léteztek, és minden bizonnyal jóval a dolgok internete (IoT) előtt is. A modern intelligens szenzorok minden eddiginél több alkalmazáshoz elérhetők, a piac változik, és számos növekedési tényező van.
Az autók, kamerák, okostelefonok és a dolgok internetét támogató gyári gépek csak néhány példa a szenzorok számos alkalmazási piacára.
-
Szenzorok az internet fizikai világában
A dolgok internetének megjelenésével, a gyártás digitalizációjával (mi ezt Ipar 4.0-nak nevezzük) és a digitális átalakulás iránti folyamatos erőfeszítéseinkkel a gazdaság és a társadalom minden szektorában az intelligens érzékelőket számos iparágban alkalmazzák, és az érzékelőpiac egyre gyorsabban növekszik.
Valójában bizonyos szempontból az intelligens érzékelők a dolgok internetének (IoT) „valódi” alapját képezik. Az IoT bevezetésének jelenlegi szakaszában sokan még mindig az IoT eszközeivel definiálják az IoT-ot. A dolgok internetét gyakran összekapcsolt eszközök hálózatának tekintik, beleértve az intelligens érzékelőket is. Ezeket az eszközöket érzékelő eszközöknek is nevezhetjük.
Tehát ide tartoznak más technológiák is, mint például az érzékelők és a kommunikációs eszközök, amelyek képesek mérni a dolgokat, és a mért adatokat adatokká alakítani, amelyeket aztán különböző módon lehet alkalmazni. Az alkalmazás célja és kontextusa (például, hogy milyen csatlakozási technológiát használnak) határozza meg, hogy mely érzékelőket használják.
Szenzorok és intelligens érzékelők – Mi a nevük?
-
Az érzékelők és az intelligens érzékelők definíciói
Az érzékelők és más IoT-eszközök alkotják az IoT technológiai alapjait. Ezek rögzítik az alkalmazásainknak szükséges adatokat, és továbbítják azokat a magasabb szintű kommunikációs platformrendszereknek. Ahogy az IoT-technológiáról szóló bevezetőnkben kifejtettük, egy IoT-„projekt” több érzékelőt is használhat. A használt érzékelők típusa és száma a projekt követelményeitől és a projekt intelligenciájától függ. Vegyünk egy intelligens olajfúrótornyot: több tízezer érzékelővel is rendelkezhet.
-
Az érzékelők meghatározása
Az érzékelők átalakítók, mint az úgynevezett aktuátorok. Az érzékelők energiát alakítanak át egyik formából a másikba. Az intelligens érzékelők esetében ez azt jelenti, hogy az érzékelők képesek „érzékelni” a hozzájuk csatlakoztatott eszközökben és azok körüli körülményeket, valamint az általuk használt fizikai tárgyakat (állapotokat és környezeteket).
Az érzékelők képesek érzékelni és mérni ezeket a paramétereket, eseményeket vagy változásokat, és továbbítani azokat magasabb szintű rendszerekhez és más eszközökhöz, amelyek aztán felhasználhatják az adatokat manipulációra, elemzésre és így tovább.
Az érzékelő olyan eszköz, amely bármilyen meghatározott fizikai mennyiséget (például fényt, hőt, mozgást, nedvességet, nyomást vagy hasonló entitást) érzékel, mér vagy jelez azáltal, hogy azokat bármilyen más formává (elsősorban elektromos impulzusokká) alakítja (forrás: United Market Research Institute).
Az érzékelők által „érzékelt” és kommunikált paraméterek és események közé tartoznak a fizikai mennyiségek, mint például a fény, a hang, a nyomás, a hőmérséklet, a rezgés, a páratartalom, egy adott kémiai összetétel vagy gáz jelenléte, a mozgás, a porrészecskék jelenléte stb.
A szenzorok nyilvánvalóan fontos részét képezik a dolgok internetének, és nagyon pontosaknak kell lenniük, mivel az érzékelők az elsődleges helyek az adatok megszerzéséhez.
Amikor az érzékelő érzékeli és elküldi az információt, az aktuátor aktiválódik és működőképessé válik. Az aktuátor fogadja a jelet, és beállítja a szükséges mozgást, hogy a környezetben cselekvésbe kezdjen. Az alábbi kép kézzelfoghatóbbá teszi, és bemutat néhány dolgot, amit „érezhetünk”. Az IoT-érzékelők abban különböznek, hogy érzékelőmodulok vagy fejlesztőkártyák formájában jelennek meg (általában meghatározott felhasználási esetekre és alkalmazásokra tervezve) és így tovább.
-
Az intelligens érzékelő meghatározása
Az „okos” kifejezést számos más kifejezéssel együtt használták már, mielőtt a dolgok internetével (IoT) együtt alkalmazták volna. Okosépületek, intelligens hulladékgazdálkodás, okosotthonok, okosizzók, okosvárosok, okosutcai világítás, okosirodák, okosgyárak és így tovább. És természetesen az okosérzékelők.
Az intelligens érzékelők abban különböznek az érzékelőktől, hogy fejlett platformok, amelyek beépített technológiákkal, például mikroprocesszorokkal, tároló-, diagnosztikai és csatlakozási eszközökkel rendelkeznek, amelyek a hagyományos visszacsatoló jeleket valódi digitális információkká alakítják (Deloitte).
2009-ben a Nemzetközi Frekvenciaérzékelők Szövetsége (IFSA) számos tudományos és ipari szereplőt kérdezett meg az intelligens érzékelő definiálása érdekében. Az 1980-as években a digitális jelekre való áttérés és az 1990-es években számos új technológia megjelenése után a legtöbb érzékelőt intelligens érzékelőnek nevezhettük.
Az 1990-es években jelent meg a „mindenütt jelen lévő számítástechnika” koncepciója is, amelyet a dolgok internetének (IoT) fejlődésében fontos tényezőnek tekintenek, különösen a beágyazott számítástechnika fejlődésével. Az 1990-es évek közepe körül a digitális elektronika és a vezeték nélküli technológiák fejlesztése és alkalmazása az érzékelőmodulokban folyamatosan növekedett, és az érzékelésen alapuló adatátvitel egyre fontosabbá vált. Ma ez a dolgok internetében (IoT) is megmutatkozik. Valójában egyesek már azelőtt is említették az érzékelőhálózatokat, hogy a dolgok internete (IoT) kifejezés egyáltalán létezett volna. Tehát, mint látható, 2009-ben sok minden történt az intelligens érzékelők területén.
Közzététel ideje: 2021. november 4.