(Szerkesztői megjegyzés: Ez a cikk a ZigBee Resource Guide-ból származik.)
A verseny félelmetes. A Bluetooth, a Wi-Fi és a Thread mind az alacsony fogyasztású IoT-t célozták meg. Fontos, hogy ezek a szabványok azzal az előnnyel jártak, hogy megfigyelhették, mi működött és mi nem a ZigBee esetében, növelve a siker esélyeit és csökkentve egy életképes megoldás kifejlesztéséhez szükséges időt.
A Thread-et a nulláról tervezték, hogy az erőforrás-korlátozott IoT igényeit szolgálja. Az alacsony energiafogyasztás, a mesh topológia, a natív IP-támogatás és a jó biztonság a szabvány kulcsfontosságú jellemzői. Miután számos vállalat fejlesztette ki, a Thread általában a ZigBee legjavát kihasználva továbbfejlesztette azokat. A Thread stratégiájának kulcsa a teljes körű IP-támogatás, és ez az okosotthon-cél, de nincs okunk azt hinni, hogy siker esetén itt megáll.
A Bluetooth és a Wi-Fi potenciálisan még nagyobb aggodalomra adhat okot a ZigBee számára. A Bluetooth legalább hat évvel ezelőtt kezdte meg a felkészülést az IoT piacra való belépésre, amikor hozzáadta a Bluetooth Low Energy-t az alapspecifikáció 4.0-s verziójához, és az idei év későbbi 5.0-s verziója nagyobb hatótávolságot és sebességet biztosít, megoldva a főbb hiányosságokat. Körülbelül ugyanebben az időben a Blurtooth SIG bevezeti a mesh hálózati szabványokat, amelyek visszafelé kompatibilisek lesznek a specifikáció 4.0-s verziójához tervezett szilíciummal. A jelentések szerint a Blurtooth mesh első verziója olyan elárasztott alkalmazásokhoz lesz tervezve, mint a világítás, ami a Bluetooth Mesh korai célpiaca. A mesh szabvány második verziója útválasztási képességet is hozzáad, lehetővé téve az alacsony fogyasztású levélcsomópontok számára, hogy alvó állapotban maradjanak, miközben más (remélhetőleg hálózatról táplált) csomópontok üzenetkezelést végeznek.
A Wi-Fi Alliance késve érkezett az alacsony fogyasztású IoT-párthoz, de a Blurtooth-hoz hasonlóan széleskörű márkaismertséggel és hatalmas ökoszisztémával rendelkezik, amely segít gyorsan felzárkózni. A Wi-Fi Alliance 2016 januárjában jelentette be a GHz alatti 802.11ah szabványra épülő Halow-t, mint belépőjét az IoT-szabványok zsúfolt mezőnyébe. A Holaw-nak komoly akadályokat kell leküzdenie. A 802.11ah specifikációt még nem hagyták jóvá, és a Halow tanúsítási programja csak 2018-ban várható, így évekkel le van maradva a versenytárs szabványoktól. Ami még fontosabb, hogy a Wi-Fi ökoszisztéma erejének kihasználása érdekében a Halow-nak nagyszámú, 802.11ah-t támogató Wi-Fi hozzáférési pontra van szüksége. Ez azt jelenti, hogy a szélessávú átjárók, vezeték nélküli routerek és hozzáférési pontok gyártóinak új spektrumsávot kell hozzáadniuk termékeikhez, ami növeli a költségeket és a bonyolultságot. És a GHz- alatti sávok nem univerzálisak, mint a 2,4 GHz-es sáv, így a gyártóknak meg kell érteniük több tucat ország szabályozási sajátosságait a termékeikben. Vajon ez megtörténik? Talán. Vajon időben megtörténik-e ahhoz, hogy a Halow sikeres legyen? Az idő majd megmondja.
Vannak, akik a Bluetooth-t és a Wi-Fi-t új betolakodóként utasítják el egy olyan piacra, amelyet nem értenek, és amelynek kezelésére nincsenek felkészülve. Ez hiba. A konnektivitás története tele van a technológiailag fejlettebb szabványok holttesteivel, amelyek balszerencséjükre olyan konnektivitási óriások útjába kerültek, mint az Ethernet, az USB, a Wi-Fi vagy a Bluetooth. Ezek az „invazív fajok” a telepített bázisuk erejét használják fel arra, hogy versenyelőnyre tegyenek szert a feltörekvő piacokon, átveszik versenytársaik technológiáját, és a méretgazdaságosságot kihasználva leverik az ellenfelet. (A FireWire korábbi szószólójaként a szerző fájdalmasan tisztában van a dinamikával.)
Közzététel ideje: 2021. szeptember 9.